Ahogy az idő haladt előre, egyre több dolgot mondtunk el Grétának a nagylányunknak.
Eleinte nehezen értette, hogy hogyan lehet az ő testvére anya hasában? Aztán lassam elfogadta. Elmondtuk neki, hogy most anyára vigyázni kell, nem szabad nehezet emelnie, nem szabad véletlenül a hasára könyökölni, ráugrani. Ezeket a dolgokat könnyen elfogadta, bár néha figyelmeztetni kellett, mert a játék hevében kiment a fejéből.
Amire viszont nagyon vigyázni kell, az a féltékenység. Amennyira akarta a kistestvért, annyira az elején megjelent benne a féltékenység is. Nála ráadásul fokozottan, amiatt, hogy míg anyának az édes gyermeke, nekem csak fogadott gyermekem, és emiatt kezdett el aggódni. Az egyik első kérdése volt, hogy "Akkor apa jobban fogja szeretni a kistestvéremet mint engem, mert ő az igazi gyereke én meg nem?". Döbbenetes egy ilyen kérdést egy 6 éves kislány szájából hallani..
Szépen elmagyaráztuk neki, hogy ugyan úgy szeretjük majd mind a kettőjüket, egyikük sem lesz fontosabb, nekünk továbbra is ő lesz a nagy és okos nagylányunk!
Sok időt kell a nagyobb gyerekre szentelni, még talán többet mint eddig. Mutatni, éreztetni, mondani kell neki, hogy szeretjük, és semmi sem változik azzal, hogy lesz egy kistestvére. Ez nagyon fontos, már így az elején, a későbbiekben pedig még fokozottabban jelentkezik majd, amikor a baba megszületik.
