A kezdeti rosszullétek kezdenek elmúlni.

A legrosszabb talán az első 4-5 hét volt, amikor folyamatosan hányinger, hányás, fáradtság, álmosság vett úrt a kedvesemen. 

Ilyenkor nagyon fontos, hogy a párunk mellett álljunk, amiben tudunk, segítsünk neki. Ingerültebb, feszültebb, sokszor látszólag ok nélkül ideges, kiabál, veszekszik. Ezt az időszakot sok türelemmel és megértéssel át kell vészelni. Nem tart sokáig, és sokat növünk a párunk szemében, ha ilyenkor is mellette állunk.

Mostmár ennek az időszaknak vége. Semmi más nem maradt, csak a folyamatos alvásigény :)

Hihetetlen, hogy mennyit bír aludni egy kismama, és hogy még 12 óra alvás után is úgy érzi, hogy nem pihente ki magát :)